Kadarkút

Weboldal

A község első okleveles említését az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben találjuk, egy 1358-ból származó oklevél Kadarcuch alakban említi. Első birtokosaként a Bánfi családot ismerjük. A török korán elfoglalta a települést, 1554-ben az itt lakók már a töröknek is adóztak. A település létszáma a török kiűzése után alacsony volt, a XVIII. század végétől fokozatosan emelkedett. A források szerint már 1770-ben volt a településen tanító. Egyházát a török kiűzése után szervezték újjá, 1774-ben 946 református és 147 katolikus lakta.
A XIX. században a Somssich, a Mérey, a Márffy, a Vasdényei és a Dersffi családok voltak a legfőbb birtokosai. A községhez tartozó pusztákat már a középkori oklevelek is említik: Hódos-puszta, Körmendpuszta, Somogyszentimrepuszta.
Az 1840-ben kezdődött és 1860-ban befejeződött úrbéri rendelkezés teremtette meg az alapját annak, hogy példásan rendezett településsé válhatott Kadarkút, egyenes, egymásra merőleges utcákkal.
Fejlődő, iparosodó nagyközséggé vált Kadarkút a XX. század elejére, a településen 5-15 holdas kisbirtokos parasztgazdaságok működtek. Már a 40-es évek végétől jelentős közigazgatási központi szerepet töltött be a község, és ezt a funkciót a mai napig őrzi.
Hosszú ideig Kadarkúton élt két, fafaragóművészként híressé vált ember: Kapoli Antal és Varga János. A községben született Jálics Ernő szobrász (1895-1964),. Ugyancsak a településen született és élt Stadler József amatőr szobrász, aki mintegy 60-70 portrét készített helyi emberekről. E portrék jelentős része ma az iskola helyiségeit díszíti.